Milyen arrogáns vagyok, hogy én most megmondom neked a tutit! Ugye?
Azt el tudom mondani, hogy miért nem leszel jó programozó soha!
Azért, mert véleményed van!
Igen. Vélemény!
Vélemény? Heh?
Miről beszélek?
Vannak a tények: az igazság. Ami megfigyelhető. Amit látsz, stb. Ami ott van.
A vélemény az vagy igaz, vagy nem. Vagy tényen alapul vagy nem. Ez olyan dolog, amit te gondolsz. Hülye a szomszéd. Hogy a BMW a legkirályabb kocsi. Hogy a szőke nagymellű a menő.
Ezek lehet hogy jó dolgok. Lehet hogy nem. De egy biztos, hogy ezeket te gondolod. Ez a véleményed.
A tény pedig olyan, hogy esik az eső. Vagy mínusz 8 fok van.
Vagy, a BMW-nek 21 colos kereke van, meg hogy 520 lóerős motorja. A Marcsikának 98 centi a mellbősége.
Ezek tények. Mérhető, megfigyelhető igazságok. Más is meg tudja figyelni és ugyanarra jut, mint te.
Tények.
Hogy ez-e a legjobb? Honnan nézve?
A mínusz 8 fok Budapesten lehet hogy rettenetesen hideg…. De a sarkkörön túl az is lehet, hogy előbújik az eszkimó, mondván, hogy nocsak, milyen enyhe – meleg napunk van! Ez vélemény.
520 lóerő. Oké. Az jó sok, mi? Mihez képest? Neked.
És mi van azzal, akinek 810 lóerős kocsija van, vagy aki a sivatagban megy 1000km / órával, vagy hajó motorokat épít, ami 10.283 lovas.…. Az megmosolyogja a dolgot. Szerinte a 520 az nem sok. Vélemény. Mihez képest?
Szóval, az 520 lóerő az tény. Az pedig, hogy az sok vagy kevés. Hogy jó vagy rossz, az vélemény!
Viszonylagos.
Itt mindig találsz egy összehasonlítást.
Még ha nem is nyilvánvaló, az hogy valami jó vagy rossz, szép vagy csúnya, sok vagy kevés… viszonylagos.
Ha gonosz vagy, és el akarsz pusztítani mindenkit…akkor gondolhatod azt, hogy az öreg nénikét átsegíteni az út túloldalára a leggonoszabb dolog a világon – mert el kéne patkoljon.
A többiek meg persze azt gondolják, mennyire derék dolog segíteni az öregeknek – jó dolog.
A jó dolog lehet rossz, a rossz lehet jó.
Valakinek.
Ez mind viszonylagos.
Szóval – ez vélemény.
Ha megnézed a barátaiddal vagy a kedveseddel való vitákat… milyen érdekes, a vita arról szól, hogy ugyanarról a dologról ki mit gondol. És megy a vita. A véleményen. Ugye?
Amikor programot kell írnod, mindegy hogy mi a véleményed. Hogy te mit gondolsz. Mindegy.
Mindegy, hogy piros, sárga vagy zöld nadrág van az ügyfélen. Mindegy, hogy tiszta kódot írsz. Mindegy, mi a kedvenced.
Csak a tények számítanak. Csak az számít, hogy
- érted-e, pontosan hogy mire van szükség.
- Ismered-e az eszközeidet.
- Össze tudod-e rakni azt amire az ügyfelednek szüksége van.
Nem arra gondolok, hogy mi a véleményed, hogy szerinted mire van szüksége.
Arra, hogy ténylegesen kifaggattad-e, megbeszélted-e vele, hogy NEKI mire van szüksége. Mi a gondja? Mi nyomja? Mit akar megoldani? Ő! Nem te. Ő!
Miért fontos ez?
Hallottad már a haverodat, hogy ő aztán mindent megadott a csajának? Mindent!
Eszedbe jutott-e megkérdezni, hogy mégis mikor faggatta ki a lányt erről? Vagy csak magától tudta, hogy mi kell neki? Vagy esetleg ez előző csaja magyarázta el neki, hogy mit akar…
A csaj meg elhagyta….mert szerinte viszont nem kapta meg amit akart. És ha ki is faggatod, akkor pedig a lányka elmondja neked, hogy bezzeg mennyire nem kapta meg, amit akart…
Kinek lesz itt igaza? A haverodnak? A lánynak?
Lovagiasan bevallom, ezt a hibát elkövettem én is: Mindent megadtam a barátnőmnek, ruhák, utazások, jó helyekre jártunk…. és végül egyre jobban zaklatott! Aztán kiderült, hogy hát ő nem is ezt akarta…. (ki érti a nőket)
Menj el a boltba és bízd a boltosra, hogy olyat adjon ami szerinte neked kell.
Vajon azt kapod, amire NEKED szükséged van?
Vagy olyat kapsz, ami – a boltos szerint – neked kell. Az ő véleménye, az ő gondolatai szerint!
És barátom, gondban vagy! Mert mindenki annyira okos, és annyira fontosnak tartja magát!
És ez nem gond egészen addig, amíg mindenki mást is legalább annyira fontosnak gondol.
Mi köze ennek ehhez?
Csak annyi, hogy kíváncsinak kell lenned a másikra. Hogy mit akar.
Nem lehet véleményed.
Mármint lehet.
De azt megtarthatod magadnak!
Tudnod kell. Ki kell derítened.
Ki kell derítened, mit akar az ügyfél. Ha neki tetszik, ami neked nem – az ő baja. Jobban jársz ha megteszed neki, függetlenül attól, hogy neked nem tetszik.
Ha nem vagy erre képes, sajnálom, soha nem leszel jó programozó!
Ha véleményed van, akkor buktál.
Ha előítéleted van, akkor annyi.
Ha bármilyen berögzült elképzelésed van, akkor ott maradsz ahol vagy és nem fogsz tovább menni. A mocsárban. A sárba ragadva.
Miért?
Mert új nap, új probléma.
A dolgok változnak, a világ változik.
A régi problémák megoldásai, lehet hogy jók, de az is lehet hogy nem.
De ha képtelen vagy, kíváncsinak lenni, új nézőpontot felvenni, akkor előbb vagy utóbb elakadsz – de inkább előbb! 😉
Az új megoldások, csak azok számára léteznek, akik képesek megszabadulni a “véleményüktől”. Azok számára akik nem csak bambán néznek, hanem látnak is!
Írtam egy könyvet arról, hogyan válj nagyszerű programozóvá!